A Koldus

Részlet a 8. fejezetből ...

A Diák azon gondolkodott, hogy itt-e a vég. A következtetését arra alapozta, hogy az Öreg Kádár a fiának nevezte előző este. Nem gondolta volna, hogy bármi érzékenységet mutatna a tanára, de úgy látszik, megszerette.

A Hegyi Tündérrel bandukoltak az északi úton. Teljes menetfelszerelésben. A Hegyi Tündér bőrruhája nagyon harcos kinézetet kölcsönzött neki. A Diák köpönyege pedig lobogott a szélben, botja és tarisznyája is vele volt. Utóbbiban volt a térkép, ami az égig érő fa pontos helyét mutatta, de még nem oda mentek. A Hegyi Tündér nagyon szomorú volt, de elszánt. Érezte, hogy itt már nem babra megy a játék. A világ megváltozott. Az emberek nem érzékelték ezt. De ők már tudták. A harc elkezdődött, életükben az utolsó, végső harc, mivel a teljes összeesküvés lényegi részeit már sejtették, ha még nem is tudták a részleteket.

A Hegyi Tündér inkább a férjével lett volna a Hargita lábainál, de nem tudott mit tenni, még dolga volt. Sajnos az iskolát be kellett fejeznie. Pedig már nem erről álmodott, hanem másról. De azt még senkinek sem mondta.

Délben leültek az út szélére enni. Nem ettek sokat, hogy bírják a megterhelést. Még volt út előttük. Estére egy fogadóba értek, ahol a kocsmárostól meleg ételt kértek.

Jó magyar étel volt az, nem átverés. A Diák felmérte a közönséget. Innentől nem lehetett biztos benne, ki van a manókkal, és ki a Banya kémje. Még a régi barátaiban sem bízhatott, mert mindegy, mit mondtak régen, a kérdés az volt, hogy mit tettek most! A Banya bizony rengeteg gyémánttal rendelkezett, és a Diák tudta jól, hogy a csillogásnak nem sokan állnak ellen. De a szabadság fontosabb a pénznél, kényelemnél vagy bárki életénél. Kész volt feláldozni a sajátját, bármi áron teljesíteni a küldetést, vagy belehalni. Mert volt tartása. Amit tett és mondott, az egybevágott. Érezte a világ összes egyesített Sárkányölőjének erejét. És itt volt vele a Hegyi Tündér. Rákapcsolódott arra a fényességre, amit csak a Nap adhat, és amit egy gyertyában látott meg az egyik asztalon, s körbenézett. Éles szeme rávetült egy koszos Koldusra, akinek árnyéka nem szokványos volt: homályosan ugyan, de lehetett látni az Ördög képét benne.

Tudta, mi lesz, mert látta a jövőt. A Hegyi Tündérrel az emeleten vettek ki egy szobát éjszakára. Elmagyarázta neki a tervét, majd kicsit aludtak. De sokat nem alhattak, mert a Koldus megpróbált betörni hozzájuk. Persze, a Diák szándékosan nem zárta be az ajtót, hanem csak erre várt: varázscsizmájával – mert ruhástól aludtak – a levegőbe rúgott, és máris a falnál állt, az ajtó mellett. Látta, hogy a Hegyi Tündér is ugyanígy tesz.

Ahogy a Koldus bejött a szobába, máris elkapta a grabancánál fogva, és belehajította a székbe, amit direkt neki készítettek elő. A Diák gyorsan megkötözte egy spárgával. Meggyújtott egy gyertyát, rámosolygott – hiszen legyőzte –, és elkezdte a kivallatást:

– Mi járatban, jó uram?

– Eltévedtem, diák uram… – A Diák tényleg diáknak nézett ki, ezt még a Banya tanácsa nélkül is lehetett tudni. – Azt hittem, ez az én szobám, de tévedtem. Azért is gondoltam, mert nyitva volt. Elnézést a zavarásért! Nyugodtan engedjenek utamra, mert nem ártok senkinek!

– Nem tetszik a szaga! – szólt a Hegyi Tündér, és morgott közben. De a Koldus nem vette észre. Ezek szerint a Banya sem tudott mindent, vagy nem mondta el a Koldusnak, mitől kéne tartania.

– Nekem se! – szögezte le a Diák. – De most nem azért van itt, hogy szagoljuk, hanem hogy kikérdezzük. Na, te jó ember, miért adtad el a lelked a gonosznak?

A Diák nem volt híve az udvarlásnak, a körülírásnak. Durr bele! – ilyen egyszerű volt a lelke. Nem is szerették emiatt sokan, de aki a jó oldalon állt, az nem bánta, hogy ilyen, hiszen pont ez volt az erőssége.

– Nem értem, mit akar, Diák uram, én csak egy egyszerű Koldus vagyok… – sütötte le a szemét a Koldus. De ebből a Diák egyből tudta, hogy nem mond igazat.

– Tündérkém, mutasd meg a fogad fehérjét neki, és szagold meg közelebbről! Nincs időnk a jobbik énjére hatni, azt már régen elvesztette.

A Hegyi Tündér meglepő gyorsasággal változott hatalmas, fekete farkassá. Morgása betöltötte a szobát. Nem akartak nagyobb bajt, mint amit egyébként is kerestek. Odasomfordált a Koldushoz, és megszagolta a nyakát. A Koldus érezte a farkas fogainak élét.

– Mit akartok tudni? Csak hagyjátok meg az életem! – tört ki belőle. Tudvalevőleg a gyávák nem csak a barátaikat, hanem az uraikat is könnyen elárulják.

– Ki küldött ránk, és mit akarsz?

– A Banya lánya volt! Szerelmet ígért, ha megöllek titeket! – felelte majdnem üvöltve a Koldus, aztán pityeregni kezdett. – Nem akartam rosszá válni, de én már nem leszek jó soha.

A könnyeket látva a Hegyi Tündér visszaváltozott, és először értette meg, hogy minden ember alapvetően jó. Mélyen legbelül senki nem akar rosszat, csak valahogy rossz társaságba keverednek, és a gonosz harcát viszik előre.

– Húzd fel az inged ujját, Hegyi Tündér, és a sárkányezüstödet nyomd az arcához! – A Diák nem először csinált ilyet.

A Hegyi Tündér már annyira megbízott a Diákban, hogy egyből megtette, amire az kérte.

A Koldus üvölteni kezdett. Az arca sistergett, ékes bizonyítékaként, hogy a pokol szele megérintette: ezért tudta az ezüst megsebezni.

– Mit akartok tudni? Csak ezt hagyjátok abba! – kérlelte őket a Koldus. – Ígérem, elmegyek, és soha nem jövök vissza!

– Hogyan lehet megölni a Sárkányt?

A Koldus szeme fennakadt, mert nem hitte volna, hogy azok ketten, akiket nemrég még meg akart ölni, mindent tudnak. Rájött, hogy esélye sem volt. Összeomlott, és beszélni kezdett.

– A Sárkányt nem lehet megölni… – A Hegyi Tündér erre jobban odanyomta az ezüstöt a Koldus arcához. A Diák sistergést hallott, és orrát megcsapta az égő hús szaga. – Kivéve egy módon! – A Hegyi Tündér azonnal visszalépett, és hagyta a Koldust beszélni. – Az ereje el van rejtve. Van egy nyúl a Sárkány várához közeli mezőn. Le kell vágni a fejét, akkor abból kirepül egy lódarázs. Azt kell két kő között összemorzsolni, és a Sárkány meghal. De ha nem vagytok képesek elkapni a lódarazsat, akkor az elrepül, egy másik mezőn egy másik nyúl agyába bújik bele, és kezdhetitek az egészet elölről.

A Diák elővette a lúdtollát. A Hegyi Tündér felnyögött meglepetésében, mert azt hitte, hogy a Diák meg akarja ölni a Koldust. De a Diák egy másik varázsigét szavalt el, és a Koldus nyakán megjelent egy nyakörv, sőt még egy lánc is láthatóvá vált, ami a végtelenségbe veszett.

– Az Ördög kutyája vagy, Koldus! Hogy engedhetted meg, hogy láncon rángassanak, és rávegyenek a rosszra?

– Nem tudom, Diák uram… – A Koldus csak most jött rá, hogy tényleg szolgája lett a gonosznak, ahogy a nyakörvét markolászta és a láncot nézte.

A Diák lángoló pallossá változtatta a tollát, és lesújtott, de nem a Koldusra, hanem a láncra, ami azonnal elszakadt.

– Na, ez most remélem, jól pofán verte! – vigyorgott.

Közben a Hegyi Tündér egyik varázsbicskájával kinyitotta a nyakörvet.

– A Banya lányát? – kérdezte.

– Igen. Mert aki mást rabláncon tart, azt előbb-utóbb a lánc pofán vágja, amikor elszakad.

A Hegyi Tündér még talán egy sikolyt is hallani vélt a távolból, és valami csörömpölést, de lehet, hogy csak bemagyarázta magának. Annyira tetszett neki az ötlet. Viszont a Koldus arca, ahogy leesett róla a rabiga, megváltozott. Húsz évet fiatalodott, a haja őszből újra szőke lett, és a ráncai eltűntek. De még nem vette észre. A Diák ezért elővette a tükrét.

– Nézz bele! – utasította a Koldust, aki először megijedt, hogy valaki idegen van a tükörben. Aztán arcát kezdte fogdosni, és felpattant.

– Vége az átoknak? – kérdezte a Koldus. – Újra enyém az életem?

– Addig nem, amíg az ellenség él, vagy jó útra nem tér. És addig sem, amíg a magadfajták nem látnak a szemüktől, és mindenféle banyákba szeretnek bele!

– Diák uram, hol tanulta ezt?

A Négy Évszak Training Korlátolt Felelősségű Társaság (székhely: 7054 Tengelic, Óvoda utca 9.; cégjegyzékszám: 17-09-012577; „Társaság”) jelen dokumentumban a számítógépeden elhelyezett sütikkel kapcsolatban nyújt tájékoztatást.

A sütik (cookie) olyan kisméretű betűkből és számokból álló információs csomagok, amelyeket egy webhely a te számítógépedre vagy mobil eszközödre helyezett, amikor egy webhelyet vagy alkalmazást meglátogattál. A webböngésződ (mint például a Google Chrome, az Internet Explorer vagy a Mozilla Firefox) ezt követően visszaküldi a webhelynek ezeket a sütiket minden a weboldalon történő további látogatás alkalmával, hogy a webhely például emlékezzen a beállításaidra.

A sütik nagyon hasznosak, és sok különböző feladatot látnak el. Például lehetővé teszik azt, hogy a weboldalunk lapjai között lapozhass, emlékeznek a beállításaidra, amikor újból meglátogatsz minket, és általánosságban javítanak a felhasználói élményen böngészés közben. A sütik, többek között, segíthetnek annak biztosításában is, hogy az online hirdetések olyanok legyenek, amelyek téged valóban érdekelnek.

A weboldalunk használt sütik személyes adatot nem kezelnek, így mindössze arra kérünk, hogy értsd meg a tájékoztatást, és fogadd el a sütik használatát.

A sütikkel kapcsolatos teljes tájékozatásért kattints ide: Sütik kezelésére vonatkozó tájékoztató (teljes)